hiszen ha jelentéstanilag vizsgáljuk KÉTségbeesés. és bár általánosan a franc se tudja, ki hogyan éli meg, de nálam általában tényleg valami szélsőséges kettőt jelent.

talán a mániás és a depressziós időszakok. vagy Dionysos meg Apollon. az ösztönén és a felettes én. a társadalom és az egyéni. az alkalmazkodás vagy a szembenállás.

talán amit közhelyesen az arany középútról mondanak, nem is olyan közhelyes (ezt szintén nem egyszerű belőni, mert sokszor közhelyesnek érzek mindent, de a bölcsességet csak úgy lehet megérteni, ha nem csak üresen kimondod a dolgokat, hanem átéled meg érzed meg tisztában vagy azzal, hogy kinek és hova mondod). kétségbeesni talán vizuálisan elképzelve annyi mint egy hajszálvékony kötélen sétálni végig egy szakadék felett. ez az arany középút. és amikor megbillensz, dőlöngélsz egyik és másik irányba is, nem találod az egyensúlyt, és azt érzed mindjárt leesel.. talán nem is fontos merre, mert a két szélsőség ugyanabba a szakadékba vezet, na ez lehet a kétségbeesés.